Tizenéves korom óta írok naplót. Számos keményfedeles füzet őrzi a főiskolás évek és fiatal felnőttkorom szerencsétlenkedéseit.
Imádom ezeket a görcsös betűkkel teleírt, emlékekkel teleragasztgatott könyveket. Nagyon ritkán veszem elő őket, nehogy megkopjon az újra olvasás izgalma és élvezete:)
Öt-hat éve átálltam a digitális naplózásra, szigorúan titkosan, így volt ez mindig és így is marad, a legkevésbé sem tartozik másra a legőszintébb kitárulkozásom.
Jó ideje kacérkodon viszont a publikus blogolással, meg-megkísértett már korábban is a gondolataim kiteregetése.
Ma jött el a napja, hogy így legyen
